2 Corinthians 6
1 Minthogy vele együtt munkálkodunk, intünk is, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!
2 Mert ő mondja: Kellemes időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemes idő! Íme itt az üdvösség napja!
3 Senkit semmiben meg nem botránkoztatunk, hogy szolgálatunkat szidalom ne érje,
4 hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 megveretésben, bebörtönzésben, háborúságokban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben;
6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélkül való szeretetben;
7 igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb- és balfelől való fegyvereivel;
8 dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók és mégis igazak,
9 mint ismeretlenek és mégis ismeretesek, mint halálra váltak és íme élők, mint ostorozottak, de meg nem ölöttek,
10 mint bánkódók, de mindig örvendezők, mint szegények, de mégis sokakat meggazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis minden az övék.
11 Szánk megnyílt előttetek, korinthusiak, szívünk kitárult.
12 Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti vagytok szűkkeblűek.
13 Viszonzásul — mint gyermekeimhez szólok — tárjátok ki ti is szíveteket.
14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz! Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?
15 És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?
16 Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint az Isten mondta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők az én népem lesznek.
17 Ezért menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, — azt mondja az Úr — és tisztátalant ne érintsetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18 és leszek nektek Atyátok, ti pedig nekem fiaimmá és leányaimmá lesztek, — azt mondja a mindenható Úr.